három kis pont

feheranyar:

A lelkiállapotodból olvasom ki halmazállapotod.
Csodálkozol, kis tested, nem törülted meg
Rendesen, s a szél táncot jár éles nyelveden.
Lejthetne keringőt a porcikáidon is, akkor
Kifordulnak belőled a zsinegek, egymásnak hálnak,
Nagykabátként nesztelenül vállaidra másznak.
Abban csomókban, csont nélkül halak után eredsz,
Eső elől menedéket nyújt megcsömörlött eresz.
Fának levelén szürcsölöd a feketét,
Testemből loptad, velőmből, feketén.
Pittyeg a fakopáncs, őszbe fordul a dió,
Roskadoznak az ereszek.
Hajnalban a halak hangtalan éhesek.

(via )

feheranyar:

Félbe vágott dinnye az asztalon,
Nem keresztben, de felül lefejezve, kibelezve.
A tér üres, csak középen hallatszik nesz.
Nem is nesz ez, hanem hangos vigadás,
Amit körbe fognak az éji fák és kőfalak, így
Minden más kívül marad.
Néma a kép, de mégis hallatszik a csörömpölés,
Egy-két hangosabb szó, vagy mondat talán,
Kacagás, kiáltás, a halott fa csúszása az ódon kőpadlózaton.
És hullámzik a tenger, mélyen morajlik,
De a sörös üvegek koccanásain nem hatol át.
Áll a levegő is, fülledt az éjszaka, az asztalt körbeüli
Megannyi szívdobbanás, dobog a jókedv,
Messze viszi az utcai lámpa pislogása.
Én meg a kép előtt ülök, és egy meg
Nem született emléket nézek,
Illetve megszületett az, csak nem az enyém.
Tekintetem a pixelek közepén,
Egy kicsit jobbra, így össze is áll a harmadolás.

(via )

(via eletem-vegeig)